Az 1-es típusú cukorbetegség kezelésében segíthet a mesterséges intelligencia, különösen gyerekeknél.

Az inzulin első emberi felhasználásának 100 éves évfordulójára emlékezik ez a cikk. Száz évvel ezelőtt, az akkor kamasz Leonard Thompson volt az első 1-es típusú diabeteses beteg, akit sikeresen kezeltek inzulinnal és ezzel megmentették az akkoriban biztosan halálos ítéletnek számító betegségtől.

A tüdőrák a legnagyobb halálozású tumortípus szerte a világon, melynek kedvezőtlen halálozási adataiért jórészt az tehető felelőssé, hogy késői stádiumban kerül sor a diagnózis felállítására, amikor a rendelkezésre álló kezelési módszerek már rosszabb terápiás eredményeket ígérnek. A korai felismerés és kezelés jelentőségét az is hangsúlyozza, hogy a tüdő rosszin­dulatú daganatainak incidenciája továbbra is emelkedő tendenciát mutat.

A modern diabetológia egyik legdinamikusabban fejlődő területe az inzulin­pumpa-kezelés, a szöveti glükózmonitorozás. Jelen összefoglalóban a glükózmonitorozással kapcsolatos számos gyakorlati szempontot, a monitorozás optimális gyakoriságát, a folyamatos glükózmonitorozó rendszerek hatékonyságát, megbízhatóságát és szere­pét elemezzük, és foglalkozunk a kapott glükózinformációk felhasználásának módjával.

Egy félautomata inzulinadagoló rendszer a hipoglikémia kockázata nélkül javítja a glikémiás kontrollt az 1. típusú diabétesszel élő, 1-7 éves korú kisgyermekeknél.

A modern képalkotó eljárások, beleértve a CT- és MR-diagnosztikát, a pankreásztumoros elváltozások felismerésében, karakterizálásában, kiterjedésének meghatározásában, operálhatóságuk megítélésében és a kezelésre adott válasz értékelésében, valamint a betegek követésében is jelentős szerepet játszanak. A jelen cikk a hasnyálmirigy-daganatok korszerű diagnosztikájában használatos konvencionális képalkotó modalitásokat, a hagyományos és kontrasztanyagos hasi UH-vizsgálatot, a CT- és MR-vizsgálatok legújabb kutatások eredményeit alkalmazó standard protokolljait és ezek helyét és diagnosztikus értékét tekinti át a szolid és cisztózus neopláziák ellátásában. Ezen túlmenően röviden kitér az erőteljes fejlesztés alatt álló, jövőben várhatóan a klinikai gyakorlatba is beépülő, a digitális képalkotással nyert adatok mesterséges intelligencia alapú feldolgozásával elérhető további lehetőségekre.

Az Amerikai Klinikai Endokrinológiai Társaság (AACE) kiadta első, a diabéteszes betegek kezelésében alkalmazott technológiákra vonatkozó hivatalos iránymutatását.

Az új inzulinkészítmények és az egyre fejlettebb inzulinbeadási eszközök mellett a legforradalmibb változások a folyamatos glükózmonitorozásban, az inzulinpumpa-kezelésben és a diabetes-gondo­zás digitalizációjában következtek be. 

A metabolikus szindróma (MetS) több kardiometabolikus komponens (pl. hyperinsulinaemia, glükózintolerancia, dyslipidaemia, elhízás és magas vérnyomás) együttállásával jellemezhető kórállapot. A MetS diagnózisa a fentiek közül legalább három kritérium fennállása esetén mondható ki. A MetS prevalenciája világszerte emelkedik, és jelenleg a teljes felnőtt populáció körülbelül 20-25%-a elégíti ki a tünetegyüttes kritériumait. Ennek következményei számottevőek: metabolikus szindróma fennállásakor 1,5–2,5-szeresére emelkedik a szív- és érrendszeri események előfordulásának a kockázata, ennek minden egyéni és társadalmi terhével együtt.

A hasnyálmirigybetegek kezelésében és gondozásában igen kiemelt szerepet játszik a táplálás. Pancreas-elégtelenséggel járó cystás fibrosisban például a megfelelő, akár mesterséges táplálás jobb kimenetelt biztosít. Akut hasnyálmirigy-gyulladásban a kezelés egyik alappillére a gastricus vagy jejunalis szondatáplálás, a betegség lezajlását követően viszont nem indokolt tartós diétát tartani. Krónikus pancreatitisben panaszok és relapszusok idején kiemelt fontosságú a hasnyálmirigy kímélése, és emellett az étrendet a csökkent exokrin és endokrin funkcióhoz kell igazítani.